Terminológia és igazságügyi orvos szakértői megítélhetőség - a klinikai sérülésdokumentáció szerepe a büntetőeljárásban

Abstract

A balesetek és bántalmazások következtében keletkezett sérülésekről készült látleleti dokumentáció a büntetőeljárás során bizonyítékként használható fel. A gyakorlatban azonban az ilyen leletek mintegy 14%-a hiányos vagy terminológiai hibákat tartalmaz, ami elsősorban a lágyrészsérülések (pl. sebek) igazságügyi orvos szakértői megítélését nehezíti (Fogarasi 2012). A problémák hátterében a sebészet-traumatológia és az igazságügyi orvostan eltérő szemlélete, valamint a gyakran különböző terminológiai osztályozásai állnak (Fogarasi 2011). A klinikai dokumentációt a sérülteket ellátó orvosok többnyire sablonalapú rendszerben készítik, elsősorban az ellátás szempontjából releváns információkkal. Ennek következményeként a lágyrészsérülések keletkezési mechanizmusa gyakran nem állapítható meg egyértelműen (Schneider et al. 2018), vagy a lelet ellentmondásokat tartalmaz. A nemzetközi diagnosztikai klasszifikációkból (pl. ICD, magyarul BNO) átvett kórismék egy része túl általános, illetve fordítási hibák miatt félreérthető (Fogarasi et al. 2025). Az ilyen dokumentáció büntetőeljárásban való felhasználhatósága ezért korlátozott, vagy akár teljes mértékben kizárt. Jelen tanulmány célja annak feltárása, hogy a terminológiai következetlenségek milyen mértékben akadályozzák az igazságügyi orvos szakértői értelmezést, illetve javaslatot teszünk a klinikai és igazságügyi terminológia harmonizációjára, amelyet applikáció formájában kívánunk elérhetővé tenni a gyakorló orvosok számára.