Kivonat:
A hippocampális theta ritmus vagy hippocampális ritmikus lassú aktivitás (RLA) alapvető szerepet játszik az emlékezeti folyamatokban és a REM alvás funkciója körüli vitáknak is
lényeges eleme. Nem világos, hogy beszélhetünk-e hippocampális RLA-ról embernél, mivel a rendelkezésre álló szórványos és ellentmondásos adatok nem teszik lehetővé ennek az egyértelmű eldöntését. Vizsgálatom célja választ adni arra a kérdésre, hogy létezik-e hippocampális RLA az ember REM alvása alatt. A másik célkitűzésem a memóriafunkciók hatékonysága és az alvás-függő parahippocampális-hippocampális aktivitásmintázatok közötti vonás-szerű összefüggések feltárása.
Epilepsziás páciensek műtét előtti kivizsgálása során, foramen ovale elektródákkal készített mediotemporális corticográfia segítségével kimutattam, hogy az ember REM alvását egy 1,5-
3 Hz-es ritmikus lassú aktivitás dominálja, amely a frekvenciájától eltekintve megegyezik az állatkísérletekben észlelt hippocampális RLA-val (patkányoknál a hippocampális RLA
általában 4-9 Hz közé esik). A tónusos és a fázisos REM szakaszok nem különböztek számottevően a parahippocampális-hippocampális aktivitásmintázatok tekintetében. A mély
NREM alvást viszont egy 1 Hz-nél lassúbb ritmus dominálta, ami a 1,5-3 Hz-es REM-függő lassú aktivitástól eltérően a kéreg más területein, például a temporolaterális felszínen is
jellemző volt.
A mély NREM alvás alatti 1 Hz-nél lassúbb aktivitás pozitívan korrelált a vizuális memóriateljesítményekkel. Minél erőteljesebb 1 Hz körüli aktivitás jellemezte a személy
mély NREM alvását általában, annál hatékonyabbnak találtuk a vizuális memóriáját a Rey-Osterrieth Complex Ábra Tesztben. A korreláció a memória ingeranyag-specifikus féltekei lateralizációjának megfelelően a jobb oldali (szubdomináns féltekei) parahippocampálishippocampális elvezetések esetében volt szignifikáns. A temporolaterális felszín 1 Hz-nél
lassúbb aktivitása mindkét félteke esetében szignifikánsan korrelált a vizuális memóriával. A verbális tanulás a fázisos REM alvásban regisztrált tranziens, nem-ritmusos, szabálytalan
morfológiájú 1 Hz körüli aktivitással korrelált, ami az említett 1,5-3 Hz-es aktivitás mellett másodlagos csúcsként rajzolódott ki a spektrális görbéken. Feltételezem, hogy ez a pontogeniculo-occipitális burst-ök által a parahippocampális-hippocampális régióban előidézett elektrofiziológiai jelenségek mutatója.
