A gyermekkori gyulladásos bélbetegségek hazai regiszterének (HUPIR) eredményei és az 5 éves nyomonkövetés hatása a diagnosztikai gyakorlatra

Abstract

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) incidenciája az elmúlt évtizedekben jelentősen megemelkedett a világ minden részén, mind a gyermekek, mind a felnőttek körében. A gyermekkori gyulladásos bélbetegség egységes diagnosztikus elemeit a 2005-ben közölt portói kritériumok tartalmazzák. Hazánkban azonban mindeddig nem vizsgálták a gyermekkori gyulladásos bélbetegség incidenciáját, és azt, hogy vajon a diagnosztikus lépések mennyire felelnek meg a portói kritériumoknak. A Magyar Gyermekgasztroenterológiai Társaság létrehozott egy országos, prospektív regisztert a gyermekkori gyulladásos bélbetegség hazai incidenciájának felmérésére. A szerzők az alábbiakban a 2007-2011 között rögzített adatok alapján mutatják be az incidenciát és a portói kritériumok megvalósulását. Hazánkban a gyermekkori gyulladásos bélbetegség átlagos incidenciája 2007-2011 között 7,8/100 ezer volt. Az incidencia ebben az időszakban emelkedő tendenciát mutatott (7/100 ezerről 8,6/100 ezerre). A portói kritériumok a betegek harmadánál valósultak meg (28,4%). Az ileokolonoszkópia gyakorisága 51%-ról 70%-ra, míg az oesophago-gastroduodenoscopiáé 51%-ról 74%-ra nőtt ezen időszak alatt. Vékonybél képalkotó vizsgálat a diagnóziskor a betegek 30,3%-ában történt. Összefoglalva, a hazai incidencia a nemzetközi adatokkal összevetve közepesen magas. A portói kritériumok kevés betegnél valósulnak meg, azonban az ileokolonoszkópia és a felső endoszkópia aránya lényegesen javult az elmúlt években.