A mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) alsó endoszkópiával történő összehasonlító elemzése gyermekkori gyulladásos bélbetegségben

Abstract

Bevezetés: A gyermekkori gyulladásos bélbetegség (IBD) diagnózisa a Portói Kritériumok alapján történik, amelynek része a kontrasztanyagos passzázs vizsgálat elvégzése. Ennek kiváltására javasolható, hogy a sugárterheléssel nem járó mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatot végezzük el helyette. Az MRI ileokolonoszkópiával történő összehasonlító elemzésére a nemzetközi szakirodalomban is csak csekély számú publikáció ismert. Célkitűzés: Az ileocolonicus MRI szenzitivitásának, specificitásának, pozitív- és negatív prediktív értékének meghatározása gyermekkori IBD-ben az alsó endoszkópiához ("gold standard") viszonyítva. Betegek és módszerek: Prospektív vizsgálatot végeztünk 23 IBD-s gyermekben (14 fiú, átlagéletkor: 15 év 20 Crohn-beteg, 3 colitis ulcerosa). Az MRI-vizsgálatok egy részét az altatásban végzett endoszkópiával egy időben egy jejunális szonda levezetését követően 1 napon belül végeztük el (enteroclysis, 9 beteg). Tizennégy gyermek a kontrasztanyagot nem szondán, hanem csak szájon át kapta (enterográfia). Tizenöt gyermek új frissen kórismézett IBD-s beteg volt. Eredmények: Az alsó endoszkópiával összehasonlítva az MRI szenzitivitása 65%, specificitása 85% volt. Az MRI a terminalis ileum területén bizonyult a legmegbízhatóbbnak (szenzitivitás: 88%, specificitás 87%). A colon különböző szegmenseiben a specificitás igen jó volt (85-100%), de a szenzitivitás alacsonynak bizonyult. Az MRI enteroclysist a gyermekek jól tolerálták, de nem adott jobb eredményt, mint az enterográfia. Megbeszélés: Vizsgálataink alapján az MRI specificitása - az alsó endoszkópiához képest - a colonban és a terminalis ileumban is jó volt, de a szenzitivitás alacsonyabbnak bizonyult, a terminalis ileum kivételével. A colonban az alacsonyabb szenzitivitás oka feltehetően az újonnan kórismézett betegeink bélvastagodással nem járó mucosalis elváltozása volt, amit az MRI még nem képes kimutatni.