dc.description.abstract |
Háttér: Dunbar társas agy hipotézise szerint az emberi intelligencia és beszédképesség az evolúció során
elsősorban azért fejlődött ki olyan magas szinten, hogy az egyén átlássa és kezelni tudja a mintegy 150 főt
magában foglaló csoportokban kialakuló bonyolult kapcsolati rendszereket. Kutatásunkban azt vizsgáltuk,
hogy a nagy csoporton belüli, szoros kapcsolatokból álló kisebb csoportok mérete összefüggésben áll-e a személy
kötődési stílusával. Ugyanakkor kíváncsiak voltunk arra is, hogy a vonás jellegű kötődési stílus hogyan
függ össze a szociális hálóban található személyek – alterek – iránti kötődéssel, valamint arra, hogy az
ego-nak az egyes altertípusokhoz való kötődésében találhatók-e eltérések.
Módszerek: Vizsgálatunkat egy 200 személyt magában foglaló mintán végeztük, akik online töltötték ki
kérdőívünket. A kapcsolati háló feltérképezéséhez megkértük a résztvevőket, hogy soroljanak fel minden olyan
személyt, akivel személyes kapcsolatban voltak az elmúlt hónapban. Ezután az egyes kapcsolatok értékelését
kértük különféle dimenziók mentén, például hogy milyen gyakran találkoznak személyesen, érzelmileg menynyire
állnak közel egymáshoz, és hogy hogyan értékelik kapcsolatuk kötődési jellemzőit. Ezenkívül a személyek
saját magukra vonatkozóan is kitöltötték az ECR-R kérdőívet.
Eredmények: Szignifikáns pozitív kapcsolatot találtunk az ECR-R szorongást mérő alskáláján elért pontszám
és a szimpátiacsoport mérete között. Az ECR-R két alskálája szignifikáns kapcsolatban van az összalteren
mért ego-alter kötődési stílusokkal: minél alacsonyabb az ECR-R szorongás és elkerülés alskáláján elért
érték, annál magasabb az ego-alter szinten mért, az egyes alterekhez való biztonságos kötődés, és annál alacsonyabb
a bizonytalan kötődés értéke. Az ego-szinten mért és az ego-alter szinten mért kötődés összefüggései
altertípusonként vizsgálva eltérést mutatnak.
Következtetések: A kötődési kapcsolat biztonságossága összefüggést mutat a kapcsolati háló szerkezetével,
és annak méretével is, s mint ilyen fontos jellemzője lehet a kapcsolati háló szerveződésében megfi gyelhető egyéni
különbségeknek. Az általános, vonás jellegű kötődési stílus eltérő módon határozza meg a szociális háló
egyes kapcsolati típusába tartozó személyekhez való kötődést. Az egyes altertípusokhoz fűződő eltérő kötődés
arra utal, hogy a vizsgált személyek több, eltérő kötődési modellt használnak különböző személyes kapcsolataik
értékelésekor, ami felnőttek körében megkérdőjelezi a monotropikus modell érvényességét. |
|