Súlyos asztmás betegek klinikai jellemzőinek retrospektív felmérése és a súlyos asztma jellemző fenotípusainak leírása Magyarországon

Abstract

A súlyos asztma a betegek kis hányadát érinti, azonban az életminőséget és morbiditást jelentősen rontó állapot; legfontosabb szövődményét az akut állapotromlások, exacerbációk jelentik, amelyek megelőzésében a közeljövőben fenotípus függő terápiás lehetőségek várhatók. A súlyos asztmás betegek fenotípusáról, az eosinofilia előfordulási gyakoriságáról, társbetegségekről kevés hazai adat áll rendelkezésre. A jelen vizsgálat célja a hazai súlyos asztmás betegek klinikai jellemzőinek megismerése, a fenotípusok meghatározása volt. Keresztmetszeti adatgyűjtésünkben 14 centrum 20 tüdőgyógyász szakorvosa vett részt. A módszertan retrospektív, név nélküli adatgyűjtés volt, mind fekvő- mind járóbeteg szakintézmények bevonásával. Az adatgyűjtést végző szakorvosnál egymás után az elmúlt 6 hónapban megjelenő 5-10 súlyos asztmás beteg retrospektív adatainak elemzésére kerül sor (légzésfunkciós értékek, eosinophil sejtszám, BMI érték, tünetek, társbetegségek stb.). Felmértük a résztvevők asztmakontrolljának mértékét, illetve a kezelőorvosok tapasztalati véleményük alapján megjelölték a páciensek asztma fenotípusát. Összesen 130 beteg adatainak rögzítésére került sor, közülük 118 főnél állt fenn a súlyos asztma diagnózisa a nemzetközi és hazai asztma ajánlás alapján. A páciensek többsége nő és 40 éven felüli, a résztvevők több mint fele túlsúlyos vagy elhízott volt. A vizsgálatkor a páciensek 80%-ánál fennállt manifeszt légúti obstrukció, az átlagos FEV1 érték 67%-nak bizonyult. A betegek több mint fele nem kontrollált, további egyharmada részben kontrollált asztmás volt. 40%-uknál az elmúlt egy év során legalább 2 szisztémás kortikoszteroid-kezelést igénylő exacerbáció alakult ki. Klinikailag jelentős perifériás eosinophiliát a résztvevők megközelítőleg felénél mutattunk ki. A szakorvosok által véleményezett leggyakoribb fenotípusok az extrinsic allergiás asztma és a súlyos eosinophil sejtes asztma voltak. Megfigyeléseinkből kiemelhető, hogy hazánkban a súlyos asztmások jelentős többsége nő, nem megfelelően kontrollált, illetve nagy számban fordul elő körükben komorbiditásként obezitás. Sokuk rendelkezik stabil állapotban is kimutatható, vélhetően fixált légúti áramláskorlátozottsággal, és gyakoriak az exacerbációk. Leggyakoribb súlyos asztma fenotípusok az extrinsic allergiás asztma és eosinophil sejtes asztma.