Kivonat:
Cél: Az öngyilkosság hátterében a lelki és társas hatások mellett a biológiai,
biokémiai és genetikai tényezők is alapvető szerepet játszanak. A cél olyan
komplex modell kialakítása lenne, melyben mindezen tényezők egyaránt
szerepelnek, hogy ezek segítségével a veszé- lyeztetett személyek esetében az
öngyilkosság előre jelezhető és megakadályozható legyen. Több kutatást alapul
véve feltételezhető, hogy a violens, befejezett öngyilkosságok esetében gyakoribb
az 5-HTTLPR s allél elfordulása. Jelen kutatás célja ezen összefüggés vizsgálata
befejezett öngyilkosok mintájában. Módszer: Boncolás során 200 öngyilkosság
miatt elhunyt, illetve 200 egyéb ok miatt elhalálozott személytől DNS vizsgálat
céljára mintát vettünk, me- lyekből meghatároztuk az 5-HTTLPR genotípust.
Mintáinkban a kétféle genotípus eloszlásának különbségeit, illetve a genotípus és
a halálok közti összefüggéseket khi négyzet próbával és logisztikus regresszióval
elemeztük domináns, recesszív és additív modellben. Eredmények: A mintában a
violens és non-violens öngyilkosságok aránya 81%, illetve 19% volt. A genotí-
pusok eloszlásában nem találtunk szignifikáns eltérést a kontroll és az
öngyilkosok csoportja között. Emellett az öngyilkos csoporton belül a violens és
nem violens öngyilkosságok között sem volt szignifikáns eltérés a genotípusok
eloszlásában. Szignifikáns összefüggést találtunk azonban az sl genotípus és a
fiatalkori öngyilkosság között. Következtetések: Nem sikerült alátámasztani a
feltételezett szignifikáns összefüggést az 5-HTTLPR genotípus és a befejezett
öngyilkosságok között, és az öngyilkosok csoportján belül sem volt megfigyelhető
összefüggés a violens és a nem violens öngyilkosságok és a genotípus között.
Kutatásunk feltárta azonban, hogy szignifikáns kapcsolat mutatkozik a fiatal,
öngyilkosságban elhunyt személyek és az sl genotípus előfordulása között.