dc.contributor.author |
Bokor, János |
|
dc.contributor.author |
Gonda, Xénia |
|
dc.contributor.author |
Döme, Péter |
|
dc.contributor.author |
Faludi, Gábor |
|
dc.contributor.author |
Dinya, Elek |
|
dc.contributor.author |
Lászik, András |
|
dc.date.accessioned |
2017-09-27T11:38:40Z |
|
dc.date.available |
2017-09-27T11:38:40Z |
|
dc.date.issued |
2017 |
|
dc.identifier |
85018392288 |
|
dc.identifier.citation |
pagination=5-10;
journalVolume=19;
journalIssueNumber=1;
journalTitle=NEUROPSYCHOPHARMACOLOGIA HUNGARICA; |
|
dc.identifier.uri |
http://repo.lib.semmelweis.hu//handle/123456789/4481 |
|
dc.description.abstract |
Cél: Az öngyilkosság hátterében a lelki és társas hatások mellett a biológiai,
biokémiai és genetikai tényezők is alapvető szerepet játszanak. A cél olyan
komplex modell kialakítása lenne, melyben mindezen tényezők egyaránt
szerepelnek, hogy ezek segítségével a veszé- lyeztetett személyek esetében az
öngyilkosság előre jelezhető és megakadályozható legyen. Több kutatást alapul
véve feltételezhető, hogy a violens, befejezett öngyilkosságok esetében gyakoribb
az 5-HTTLPR s allél elfordulása. Jelen kutatás célja ezen összefüggés vizsgálata
befejezett öngyilkosok mintájában. Módszer: Boncolás során 200 öngyilkosság
miatt elhunyt, illetve 200 egyéb ok miatt elhalálozott személytől DNS vizsgálat
céljára mintát vettünk, me- lyekből meghatároztuk az 5-HTTLPR genotípust.
Mintáinkban a kétféle genotípus eloszlásának különbségeit, illetve a genotípus és
a halálok közti összefüggéseket khi négyzet próbával és logisztikus regresszióval
elemeztük domináns, recesszív és additív modellben. Eredmények: A mintában a
violens és non-violens öngyilkosságok aránya 81%, illetve 19% volt. A genotí-
pusok eloszlásában nem találtunk szignifikáns eltérést a kontroll és az
öngyilkosok csoportja között. Emellett az öngyilkos csoporton belül a violens és
nem violens öngyilkosságok között sem volt szignifikáns eltérés a genotípusok
eloszlásában. Szignifikáns összefüggést találtunk azonban az sl genotípus és a
fiatalkori öngyilkosság között. Következtetések: Nem sikerült alátámasztani a
feltételezett szignifikáns összefüggést az 5-HTTLPR genotípus és a befejezett
öngyilkosságok között, és az öngyilkosok csoportján belül sem volt megfigyelhető
összefüggés a violens és a nem violens öngyilkosságok és a genotípus között.
Kutatásunk feltárta azonban, hogy szignifikáns kapcsolat mutatkozik a fiatal,
öngyilkosságban elhunyt személyek és az sl genotípus előfordulása között. |
|
dc.relation.ispartof |
urn:issn:1419-8711 |
|
dc.title |
A szerotonin transzporter gén 5-HTTLPR polimorfizmusa és az öngyilkosság összefüggése: eset-kontroll elrendezésű pilot vizsgálat |
|
dc.type |
Journal Article |
|
dc.date.updated |
2017-09-15T09:44:55Z |
|
dc.language.rfc3066 |
hu |
|
dc.identifier.mtmt |
3213506 |
|
dc.identifier.pubmed |
28467954 |
|
dc.contributor.department |
Semmelweis Egyetem |
|
dc.contributor.institution |
SE/AOK/I/Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet |
|
dc.contributor.institution |
SE/AOK/K/Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika |
|
dc.contributor.institution |
SE/EKK/Digitális Egészségtudományi Intézet |
|